Mélyen ott nagyon mélyen mégis kérdéseket keresünk. keressük a miértet, a választ, az okot…de sajnos a válasz már nem jön, mert az élet ilyen..kegyetlen, s ha úgy gondolja nem válogat, sem érdemek és okok szerint bírál,hanem egy különös- örökre érthetetlen szisztéma szerint….Most Te voltál a sorban az első. Elment A GÖMBI….Kollégát, barátot gyászol most a szakma, szerető férjet, apát, nagypapát a család, egy jó barátot számtalan közösség..
Napok óta tudtuk, hogy nagy a baj..próbálkozik a vírus Veled…pár napja aggasztó hírek kezdtek jönni, s ma jött este az – amit nem vártunk.. feladtad. Te aki soha semmit nem adtál fel, mindig mindenre volt megoldásod, mindig kitaláltál valamit, most miért nem ?... talán egy hete írtam egy üzenetet a privát fiókodra, tudtam, hogy akkor nem tudod elolvasni, de biztam, hogy hamarosan igen, s megcsörögsz,… s nevetünk az egészen. Hát nem igy let. Oly sok emberen segítettél, oly sokszor az első voltál a bajban., ezt miért nem sikerült megoldanod ? Nem egy kollégát veszitettünk el, hanem Téged – A Gömbit..Ikon voltál- hosszú, hosszú évek , évtizedek óta ismertük egymást, sok esti, éjszakai hosszú-hosszú telefonbeszélgetések a megmondhatói, mennyire szeretted a szakmát- a hivatásodat, mert Te is annak vallottad.
Nagyon nehéz szavakat találni..nagyon. Olyan egyszerű és természetes volt a “ munka az munka “ bejegyzéseidet , nézni ,lájkolni szinte minden nap… most gondolkodunk, talán minden kolléga aki egy kicsit is ismert- s elhiheted nagyon sokan vannak. A miérten gondolkodunk, még mindig..ledöbbenve, szótlanul, s fájó lélekkel, egy Valaki elment közülünk, név és fogalom voltál a szakmában, a nagy generáció része, az Öregek egyike,- aki ebből a szakmából hivatást próbált faragni, s ahogy mondtad, igen szeretted is csinálni, mert ezt csak úgy szabad igazán. Most itt hagytál bennünket- . Reméljük ott fent már a csörlőkötelet húzod, …
sten Veled Gömbi… Nyugodjál békében barátom..
Horváth Csaba
Autómentők Magyarországi Szakmai Szövetségének nevében