Ismét égnek a telefonok, már órák óta, egy hír, egy tragédia híre terjed szakmai berkekben, ismerősök körében. S közben rájövünk, ráébredünk egyel kevesebben lettünk sajnos, egy Valaki elment közülünk. Elment, értelmetlenül, óriási hiányt hagyva maga mögött, felfoghatatlan gyászt, hátrahagyva szeretteit, a legféltettebb kincseit: a gyerekeit.
Tudjuk, hogy nap mint nap segíteni indulunk, s tudjuk, hogy a veszély az ott van a mindennapokban, s balga gyarló módon hisszük, bízunk benne, hogy a rutin és az évek, a tapasztalat az segít,…igen , de sajnos minden évben gyászolunk. Kollégát , munkatársat , ismerőst , ebből a szűk körből..
Most Tamás volt a soros, ha egyáltalán beszélhetünk sorrendről, s ha csak ott fent nem állítottak fel ilyet. Egy pillanat, egy másodperc oda nem figyelés, egy óvatlan mozdulat, egy rutinnak beillő fordulat, ami ezerszer sikerült, most az a pár centi, de lehet, hogy milliméter , az nem volt meg.. Ma Ő sajnos, s holnap valaki más közölünk. Mert az élet már ilyen nem érdemek szerint válogat… Gyászol a szakma . s gyászol az Autómentők Magyarországi Szakmai Szövetsége, mert Kollégát és egy egyben egy Társat veszítettünk el .
S igen gyászol, fájdalmas összezárult lélekkel két gyermek, aki egy aggódó, féltő Édesapát veszített el, egy példaképet, egy gondoskodó féltő Apát, …..
Isten veled Tamás……….
Magyarországi Autómentők Szakmai Szövetsége nevében
Horváth Csaba
elnök
